Van egy nagy dilemmám…
Ahhoz hogy én társadalmi változásokat tudjak megvalósítani,
ahhoz pénzre, befolyásra, szaktudásra, kapcsolatokra… egyszóval hatalomra van szükségem.
És ez számomra egy nagyon nagy probléma. Mert én tudom azt hogy a hatalom veszélyes. A hatalom erkölcsi vakká tesz. Minél nagyobb egy ember hatalma, annál kevésbé kap megbízható visszajelzéseket arról hogy amit tesz az jó. A hatalommal rendelkező embernek azt mondják amit ő hallani akar… ami nem más mint az hogy amit ő tesz az jó. És szépen lassan, fokozatosan elvész a kapcsolat a valósággal. A hatalommal rendelkező ember néha olyan döntéseket fog meghozni amik az értékrendjével ellentétesek, de meggyőződése lesz hogy a döntés helyes. Aztán egyre többször.
Az ember értékrendje, bár ideális esetben stabil, azért mégiscsak változik. Új tapasztalatok, új információk, új gondolatok érik, amitől az értékrend formálódik. Ez így rendben is van. De mi van akkor ha ez az ember eközben erkülcsileg gyengén lát már??
Keresem a megoldást…
Az egyik megoldás (talán) az hogy ne nőjjünk túl nagyra. Maradjunk meg kicsiben, tudatosan fogjuk vissza magunkat ha előttünk a növekedés lehetősége.
Egy másik megoldás, hogy csapatban dolgozzunk, és soha senkinek ne legyen a szervezetben túlereje. A vezetőségben mindig egynél több ember egyetértésére legyen szükség ahhoz, hogy egy erkölcsi döntést meghozzunk.
Egy másik megoldás: rendszeres, külső, független ellenőrzés. Valaki tartson egy erkölcsi tükröt, amibe ha kellemetlen is, de rendszeresen belenézünk. És aztán elfogadjuk amit ott látunk.