[HU] Első lépések – 2019

Ilyen dolgokkal a hátam mögött fogtam bele ebbe a Mikkamakkázásba

Direkt pénzadományok a Wikipédiának

Onnantól kezdve hogy felnőtt emberként kezdtem tekinteni magamra, fontos lett számomra hogy magamon túl is nézzek. Kb öt évvel adután hogy rendszeres havi jövedelem fölött rendelkeztem, elkezdett foglalkoztatni az adományozás mint olyan. És azóta rendszeresen adományozok pénzt, na nem sokat, de valamennyit igen.

Az utóbbi évek egyik általam rendszeresen támogatott szervezete a Wikipédia Alapítvány. A wikipédia számomra az ingyenesen elérhető tudást jelenti, egyetemi éveim alatt minden nap használtam, és olyan tudásanyaghoz jutottam így amihez másképp nem tudtam volna mert az egyetemi könyvtárban nem volt meg, online könyveket rendelni meg nem volt pénzem. Talán nem túlzás azt állítani hogy a Wikipédiának is jelentős része van abban hogy megszereztem azt a diplomát és szaktudást aminek a segítségével most anyagilag kellemes körülmények között élek.

DjangoGirls

Életem egyik első önkéntes munkája az volt, hogy lányokat tanítottam programozni.

Ez még 2015-ben.

A DjangoGirls egy önkéntesek által fenntartott workshop sorozat, ahol lányok tanítanak lányokat webfejlesztésre, kedvesen, szakszerűen és nem intimidálóan.

A tananyag egy részét én fordítottam magyarra.

Ahogy mind többet és többet kutattam a témában, az a megdöbbentő kép tárult a szemem elé hogy Magyarosztágon (és Edélyben is) már az óvoda szintján elkezdenek lemorzsolódni a gyerekek. Egyszerűen vannak olyan családok, ahol a gyereknek nincs megfelelő ruhája, cipője hogy óvodába mehessen. Az hogy az óvoda államilag kötelező, nem oszt, nem szoroz – ezeket az embereknek a büntetéssel való fenyegetés nem fogja arra sarkallni hogy kenyér helyett gumicsizmára költsék a kicsiny jövedelmüket.

Hátrányos helyzetű óvodák támogatása

Van egy nagyszerű kezdeményezés, az Örökbe fogadok egy ovit nevű mozgalom. (itt egy cikk róluk). Én már fél éve (2020 óta) tagja vagyok ennek a kezdeményezésnek, és örökbefogadóként rendszeresen támogatok egy dél-magyarországi óvodát, amit “örökbe fogadtam”. Nem kell nagy dolgokra gondolni, színes papírokat, használt meséskönyveket, tisztítószereket szoktam küldeni nekik – mindig jelzik hogy mire lenne szükségük. Szerintem nagyon jó elképzelés ez a mozgalom, kár hogy Erdélyben nincsenek jelen.